Közeledik a Karácsony, a Szent Este, és ilyenkor mindenki sokkal szeretetteljesebb, megbocsátóbb, elfelejtjük vagy félretesszük a nézeteltéréseket, a rossz tapasztalatok által megélt nehéz érzéseket.
Azután, ahogy elmúlik az ünnep, kezdődik minden elölről.
Ahogy Neoton Família énekelte
Ha elmúlik Karácsony
A szeretet lángja halványabban ég,
De ha vigyázunk rá, nem alszik ki még.
Vannak, akik még ezen a szent ünnepen sem képesek megbékélni. Talán mert nem találták meg a belső békét. Belső béke. Mit is jelent ez?
Azt, hogy nincs benned harag, nincs benned neheztelés, nem akarsz visszaadni. Nem emlegeted a múltat, mert megbocsátottál magadnak, annak, aki bántott, a sorsnak, a világnak, Istennek.
Hogyan tedd? Ahogy számodra a legkönnyebb. Lehet, hogy terápia kell hozzá, de az is lehet, hogy neked elegendő, ha csak gondolsz rá, hogy megbocsátasz. Elképzelhető, hogy ki is kell mondanod magadban, és talán csak egyszer. De lehet, hogy többször. Lehet, hogy amikor először kimondod, még nem hiszed el, még nem szívből jön. Azonban a szándékod a fontos. Azután, ha többször megteszed, amikor már szívből jön, akkor megtörténhet a változás. Benned és egy idő után körülötted is.
Sokszor leírták már, talán közhely is, de igaz: azzal, hogy őrizgeted magadban a fájdalmas emlékeket, ártasz magadnak, megbetegíted a tested. Mert nem annak van szüksége megbocsátásra, aki bántott téged, hanem neked, hogy megszabadulj a rossz élmény által okozott érzéstől. És ha ez megtörténik, akkor már nem csak kivételes helyzetekben, vagy a szeretet ünnepén tudsz szeretni, hanem mindig.
Pehl Ildikó
pszichoblogger