Olykor én is küzdök azzal, hogy néha nem úgy megy át az információ, ahogy szánom.
Előfordul, hogy nem tudom, hogyan közöljem a tapasztalataimat, hogyan osszam meg azt, amit tudok. Ez még akkor is megesik, hogyha érdeklődő és nyitott a hallgatóság, vagy az olvasó.
Nem az a probléma, hogy nem tudom megfogalmazni a mondandómat, vagy érthetően átadni a másiknak az információt. Nem arról van szó, hogy még én is tanulom, amiről beszélek. Szó sincs róla.
A probléma inkább ott kezdődik, hogy sosem tudom, a másik mennyire befogadó arra, amit közölni szeretnék? Mennyire van készen annak az információnak a befogadására, ami nekem birtokomban van, neki pedig még nincs. Mennyi a hajlandóság benne arra, hogy nyitott legyen új információra?
Még nagyobb a probléma, ha a feje tele van előítéletekkel, hamis elképzelésekkel a téma iránt, vagy irányomban. Ilyenkor aztán olyan áthatolhatatlan szűrők között kéne átjutniuk a szavaknak, hogy nincs olyan erő, ami átszakíthatná a konokság, makacsság, elfogultság falait.
Ilyenkor nincs mit tenni. Aki nem akar meghallani, annak úgyis hiába mondanám. Úgyis csak a saját belső monológját hallgatja. A világért sem akadályoznám meg ebben.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: