Túl a személyesen

Az igazság az…

az-igazsag-az_1391072110.jpg_560x521

         Tudod, mi tetszett benned? – mosolyodott el.

         Mindjárt megmondod. – feleltem.

         Hogy a szemed akkor is nevetett, amikor dühös voltál – lágyult el a hangja –, amikor bementem az irodába, jó volt a közeledben lenni. Olyan megnyugtató volt a közelséged, mindig vidám voltál, kedves és mosolygós.

         Tényleg? – kérdeztem vigyorogva.

         Igen. Meg az, hogy előtted nem kellett megjátszanom magam. Te olyannak láttál és fogadtál el, amilyen vagyok. Amikor találkoztunk, azt éreztem, hogy amikor veled vagyok, otthon vagyok, bárhol is voltunk. Amikor becsuktuk magunk mögött az ajtót, akkor azt éreztem, hogy boldog vagyok. Kizártam az életemet, elfelejtettem a gondjaimat, a gondterhes életemet, a bonyolult kapcsolataimat. Addig, amíg veled voltam, azt éreztem, hogy más ember vagyok. Miattad akartam megváltozni. – lágyult el a hangja és a tekintete.

         Ez szépen hangzik. Kár, hogy ebből nem lett semmi. – Éreztem, ahogy gyűlik bennem a harag. – Kár, hogy csak néhány órára akartál boldog lenni. Ne haragudj, de én ezzel a vallomással nem tudok mit kezdeni.

Nem tudtam eltitkolni a csalódottságomat, nem is akartam.

         És most? Mi legyen? – kérdeztem.

         Nincs megoldásom. Nem tudom otthagyni a jól felépített életemet és nem akarok távkapcsolatot.

         Azt én sem.

         Építs magadnak életet, keress valakit, aki megbecsül, és ha úgy adódik, hogy erre járok és te is akarod, akkor ölelkezünk egyet.

         Tudod, ha nekem lesz valakim, akkor azt az egyet biztosan tudom, hogy nem fogunk ölelkezni. Én nem hazudok és nem csalok. Én nem vagyok ilyen. Te pontosan tudod, hogy milyen nehéz ez nekem.

         Akkor elmegyünk vacsorázni, vagy amit csak akarsz. Nem akarom elveszíteni a barátságodat. Fontos vagy nekem.

         De annyira nem, hogy változtass.

        Most nem tudok. Számítanak rám, sok embernek tőlem függ a megélhetése, az élete, nem jöhetek el onnan. Ha otthagyom, kurvának kéne állnia. Megmondtam neki, hogy azért dolgozom, hogy el tudjak jönni.

         Mit szólt?

         Hogy mint nőt, soha életében nem bántották meg ennyire.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!