Húsvét vasárnap volt. Csendes délután a tévét bámultam, amikor csörgött a telefonom. Ő volt az. Meglepődtem, mert nem számítottam rá, hogy hívni fog.
Amikor felvettem a telefont, a háttérből zene szólt és beszélgetés zaja szűrődött be.
– Hol vagy? – kérdeztem.
– Egy kocsmában ülök, órák óta iszom, Deák Bill Gyulát hallgatok, dobálom bele a zenegépbe a pénzt és rád gondolok. Hallgasd csak! – a telefont közelebb vihette a géphez, mert tisztán hallottam, ahogy Bill énekli a Kocsma bluest: – Lenn a Pongrácz úton egy régi kocsma áll…
– Mi történt? – kérdeztem.
– Rád gondolok, nem tudlak kiverni a fejemből. Ilyen még nem volt. Egymás után két éjszaka is rólad álmodtam. Újraálmodtam, amit csináltunk. – most már világosan kivehető volt, ahogy hadart, hogy jó néhány üveg sört megihatott. Dőlt belőle a szó. – Nekem nem háromfogásos ebéd kell, hanem szex. Kezd olyan lenni, mint egy féltékeny feleség, akit ott szoktak hagyni. Megmondtam neki, ha nem változtat, elhagyom. Mi a szexre alapoztuk a kapcsolatunkat. Tudod, miért ő maradt? Azért, mert azt mondta, ha őt választom, ha vele maradok, mindent megcsinál, amit a többi nő nem. Úgy is volt, egy darabig, most meg két hónapja semmi.
– Akkor miért nem hagyod el? – kérdeztem.
– Nem tehetem. Beteg. Egyedül nem boldogul. Meg különben is. Kifizettem egy csomó adósságát, a családja is tele van problémával. A nyakamba vettem ezt a terhet és most nem tudom, hogyan szabadulhatnék.
– És most? Mit szeretnél? Miért hívtál fel?
– Azért mert meghallottam ezt a számot és eszembe jutottál. Hallgatom egyfolytában ezt a számot és rád gondolok. Felhívtalak, hogy elmondjam. Baj? – kérdezte már-már agresszíven.
– Nem baj. Csak furcsállom. – válaszoltam. Nem tudtam, mit mondjak.
Hallgattam, ő meg beszélt tovább, mint azok a részegek, akiknek megered a nyelvük és nem tudják abbahagyni, csak beszélnek, beszélnek, összefüggéstelenül.
– Nem járnál jól velem. Amikor sokat iszom, nem tudom, mit csinálok. – hadarta – Verekszem és nem is tudok róla, nem is emlékszem rá, mit csinálok olyankor. Olyan dolgokat csinálok, amiket nem nem tűrnél. Amikor valami nem tetszik, lerúgom az ágyról. Te nem bírnád ezt. Te nem hagynád, hogy így bánjak veled.
– Az biztos. – hagytam rá.
– Figyelj csak! Le kell tennem, mert hív. Már órák óta itt vagyok. Szia, majd hívlak – és letette.
Másnap délután újra hívott:
– Szia, Drága! – szólt bele alig hallhatóan a telefonba.
– Szia. Miért beszélsz ilyen halkan?- kérdeztem.
– Kiment az erkélyre cigizni – mondta fojtott hangon -, ha bejön, leteszem.
Bontotta a vonalat, majd újrahívott.
– Azt hittem, bejön.
– Miért hívtál fel, ha ott van? –nem értettem, mire jó ez. Még sosem csinált ilyet. De gyanítottam, hogy megint ivott.
– Olyan izgató. – suttogta a telefonba.
– Figyelj, én nem akarom, hogy valaki ezt csinálja velem. – mondtam neki.
– Oké, akkor leteszem. Szia.
– Szia. – búcsúztam értetlenül és akkor az gondoltam magamban: Kell ez nekem?
Arra jutottam, hogy nem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: