Amikor megszületik egy gyermek

Az alábbi cikk az Ezoporta Magazinban jelent meg májusban, de azt hiszem, még mindig aktuális:

http://issuu.com/vassgabor/docs/2014_05/1?e=5036368/7636952

Amikor megszületik egy gyermek, akkor jó esetben egy családban nő fel, ahol különféle hatások érik – egyes vélemények szerint már a fogantatáskor is, de a tudomány mai állása szerint a mama pocakjában fejlődő magzat is érzékeli a mama lelkiállapotát, hallja, ha énekelnek és beszélnek hozzá.

Ahogy a gyermek felnő, megtanulja, hogyan működnek a szülei, a családtagok, a körülötte élők és ő ennek megfelelően fog viszonyulni hozzájuk, a környezete visszajelzéseiből fog kialakulni az énképe, a személyisége, a tapasztalatai alakítják a valóságképét.

Ezektől a hatásoktól nem tudja függetleníteni magát, hiszen a szüleitől függ az élete, s ebben a családban kell megtalálnia a helyét, bele kell illeszkednie ebbe a családba.

Talán a tinédzser kor az első olyan állomás, ahol megpróbálunk önállóvá válni, amikor elkezdjük megkérdőjelezni mindazt, amit addig tapasztaltunk, amikor keressük magunkat, azt a képet, amilyen felnőtté válni szeretnénk. Ez sokszor teljesen ellentétes lehet azzal a képpel, amilyen kép a fejünkben a szüleinkről él. De nem olyan egyszerű azt mondani, hogy mostantól fogva másképp gondolkodom, másképp élek, mint a mamám és a papám. Mint ahogy az is előfordul, hogy pont a szüleink mintáját követve élünk pont ugyanolyan életet, mint ők.

Aztán egyszer csak rádöbbenünk, hogy nem a saját életünket éljük. S jön a kérdés: De akkor kinek az életét élem?

Amikor rájövünk, hogy automatizmusok, hitrendszerek és meggyőződések mentén, robotpilótaként éljük a mindennapjainkat, sokakban felvetődik a kérdés, hogy ki vagyok én, mi a célom az életben? És elindul az önismereti út. Elkezdünk könyveket olvasni, előadásokat hallgatni, bölcs tanítókhoz járunk, elsajátítunk valamilyen terápiás technikát, elmegyünk Indiába, végigjárjuk az El Caminot, elmegyünk személyiségfejlesztő tréningre és még sorolhatnám. Mindenki egy kicsit jobban akar lenni.

Ezekkel semmi baj nincs, mindenkinek szíve joga, mit kezd az életével és a felsoroltak mind nagyon hasznosak.

A probléma ott kezdődik, amikor ezek közül egyik sem visz közelebb önmagunkhoz, a legvégső igazságtól sokan félnek, vagy az elképzeléseik tartják távol őket a valódi szabadságtól, nem tudom. Ami nekem elhozta a felébredést, az Intenzív Megvilágosodás Elvonulás. Ha elég bátor és elszánt vagy, gyere, próbáld ki te is.

Az Elvonulásról a honlapomon olvashatsz: http://tulaszemelyesen.hu/

Pehl Ildikó

transzperszonális terapeuta, kommunikációs tréner