Másmilyennek mutatjuk magunkat, mint amilyenek vagyunk.
A virtuális világban, a közösségi oldalakon igyekszünk a lehető legjobb színben feltüntetni magunkat.
Kevesen vállalják, hogy éppen rossz napjuk van, hogy szomorúak, vagy uram bocsá’, most csalta meg őket a kedvesük.
Mondjuk, ezzel senki sem szívesen dicsekszik, nem is feltétlenül kell nyilvánosságra hozni, aki mégis megteszi, leginkább mást okol, másra mutogat.
Hiszen emberek vagyunk, vannak érzéseink, amiket vagy kiélünk, vagy megélünk, vagy nem élünk meg.
Aki kiéli, az a másikra mutogat, aki megéli, az vállalja a felelősséget azért, amit érez, hiszen az „én érzésem”, bármi is váltotta ki. Aki nem éli meg, az pedig elfojtja.
A facebook bármit „elbír”, azt mutatsz magadról, amit csak akarsz. És a nagy többség, aki nem ismer igazából, legtöbbször el is hiszi neked. Mert nem tudják, hogy hazudsz, leginkább magadnak.
Ilyen például az a tanítónő, aki éppen most ünnepli házasságának 25. évfordulóját, „25 éve jóban, rosszban!”, miközben évekig csalta a férjét, több szeretője is volt, s a 22 éves fia nem a férjétől született. A fiú pedig azt írja: „példaértékű házasság”, valószínűleg nem tudja, hogy aki felnevelte, nem a vér szerinti apja.
Vagy egy másik érdekes pár, akit „álompár”-ként emlegetnek, összebújós, ölelkezős képekkel, szerelmes üzenetekkel dobják fel a facebook profiljukat. A nő első házasságából származó gyerekeit a volt férjének ítélte a bíróság, de ő büszke anya. Egy alkalommal az egyik szórakozóhelyen a párja szeme láttára kezdett csókolózni egy másik férfival, akivel aztán haza is ment, de ő állítása szerint szerelmes párjába (aki mellesleg fizet mindent, mert a nő nem dolgozik). A második férjétől, aki sikeres vállalkozó volt, s aki több mint 20 évvel idősebb volt nála, nem sokkal azután vált el, amikor az agyvérzést kapott.
A páros másik tagja rendszeresen csalja a nőt (aki ezt elnézi neki, hisz így fogadta el a kapcsolatot), ahogy a második feleségét is csalta, aki három fiúgyermekkel ajándékozta meg.
Online marketing tanárként egyszerre több hálózatban is tevékenykedik, a lelkes követők pedig mindenhol fizetik a havidíjat. Ugyan sikeres hálózatépítő és tanár, a gyermektartás díj fizetése olykor mégis késik.
A páros nőtagja által a facebookra kitett fotó egyikén átölelik egymást, miközben a férfi a fotó készítése előtt néhány órával egy másik nővel bújt ágyba.
Azután ott van az a háromgyermekes anyuka, aki Ájtatos Manót játszik, szép gondolatokkal, bölcs üzenetekkel szórja tele a fb falat – mellesleg hálózatépítő a hölgy, aki üzletasszonyt játszik -, csak a magánéletében nem etikus. Miért? Egy csoport két napos programját szervezve előre beszedte a részvétel díjat, majd, amikor családi okok miatt lemondtam a programot, – még jóval a program előtt – közölte, hogy nem áll módjában visszafizetni az előleget, mert elköltötték azt. Mikor azt feleltem: “Egészségetekre! Biztos így etikus.” – mert, ugye, egy ilyen alkalommal folyik az alkohol-, még neki állt feljebb és kikérte magának: Nem tudjuk követni a létszámot, így nem lehet kalkulálni, mert ti meggondoljátok magatokat és lemondjátok a programot.
Így utólag kérdezem: Ha kevesebb a létszám, nem lehet, hogy a költség végül kevesebb lett, még ha az eredeti összeg csak kalkulált is volt?
És még sorolhatnám.
A látszólag jól működő kapcsolatok, ahol csak szex nincs, hetek, hónapok, évek óta.
A látszólag Minta Anya, aki éppen csak a gyermekével nem törődik.
A „Jól vagyok!” mögötti segélykiáltásokat csak azok nem veszik észre, akik saját maguk is olyat mutatnak, amiről pontosan tudják, hogy nem igaz.
A mosolygós képeken néha azt látni, hogy az arcok olyan álarcok, amelyek letéphetetlenül ráfagytak viselőjére, aki nem látja – mert nem képes rá -, hogy az erőltetett vigyor egy idő után vicsorrá válik.
És nem tudja, hogy a szeme elárulja, hogy mosolya nem valódi, s látszik, hogy belül éppen fél, vagy szomorú.
Az erőltetett nevetések keserű jajkiáltások, a sírás helyett.
Te is ezt teszed? Miért is?
Mert észre sem veszed. Mert nem nézed meg, hogy mit is teszel valójában. Mert a szembenézéshez erő kell, a szembenézés olykor fáj, és tudod, ha megnéznéd, mit csinálsz és felismernéd, hogy tévúton jársz, beismernéd, hogy becsapod magad, tenned kéne valamit. Ehhez pedig sok erő kell.
Inkább hazudozol, játszod tovább a magadra erőltetett szerepedet, míg ki nem fáradsz, míg az elméd azt nem mondja, hogy elég volt.
Hisz a többiek is ezt teszik.
Pehl Ildikó
kommunikációs tréner, terapeuta
Kapcsolódó cikkek: https://tulaszemelyesen.cafeblog.hu/2013/12/26/te_is_becsapod_magad/
https://tulaszemelyesen.cafeblog.hu/2014/01/29/a_valodi_szabadsag/
Kép: http://www.demotivalo.com, www.tobbvagy.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: