“Hagyd, hogy a szerepeid eljátsszák magukat!”
Gangaji
Szerepeket játszunk. Kellenek a szerepek. Csak miközben játszod, ne felejtsd el, hogy ki az, aki eljátssza ezeket a szerepeket. Egyik szerepeddel sem érdemes azonosulni. Mert ha ezt teszed, akkor nagyon nehéz lesz emlékeztetned magad arra, hogy ki vagy te.
Azt akarod, hogy valamilyennek lássanak és mindent elkövetsz, hogy jó színben tüntesd fel magad.
Pedig látszik, hogy ez csak egy színjáték. Akinek van szeme, az látja.
De mindenki azt lát, amit látni akar.
Aki nem figyel a saját belső iránytűjére, azt könnyebb félrevezetni, azt könnyebb befolyásolni, könnyebben hisz el bárkinek bármit, és azt látja, amit láttatni akarnak vele. Könnyebb kihasználni is.
Ébredj fel az álomból!
Hallgass a megérzéseidre!
Figyelj a belső iránytűdre! Mert súg neked.
És tudd, hogy ez csak játék. A szerepek is, az álarcok is. Mert, hogy egyik sem te vagy. Ahogy a másiké sem az, aminek látszik.
Az álarcokkal semmi baj nincs. Sem a szerepekkel. Mindannyian hordunk álarcokat, szerepeket játszunk. A probléma akkor kezdődik, ha valamelyik szereppel összenősz és azonosulsz vele. Azt hiszed, hogy valamelyik szerep te vagy. Óriási tévedés.
Nézz a szerepek mögé! A saját szerepeid mögé is.
Amikor felébredsz és rádöbbensz, ki vagy te, megtalálod valódi önmagad, abbahagyod a szerepjátszást és elkezdenek lehullani az álarcok, amelyeket a szerepekhez magadra öltöttél.
Többé nem lesz rájuk szükséged.
Amikor az összes álarc lehull rólad, akkor leszel valódi, s akkor majd hagyod, hogy a szerepeid eljátsszák magukat.
Te pedig csendes derűvel szemléled, hogy milyen jó játszani.
Pehl Ildikó
