No, meg ronda vagyok, kövér és alacsony az önbecsülésem. Állítólag.
Ezt valaki olyan állítja, aki tanulatlan, műveletlen, aki fiatalabb nálam vagy 10 évvel, akinek ugyan csinos a pofija és vékonyabb nálam, de nincs otthona, nincs jövedelme, így kiszolgáltatott az őt eltartó párjának, akitől évek óta tűri a hűtlenség okozta megaláztatásokat.
Most mondd meg nekem!
Miért lennék irigy és féltékeny bárkire, aki ilyen körülmények között él ? Miért irigyelném bárkitől ezt az életet?
Lássuk csak:
- otthon dolgozom és megélek belőle, egyedi és csoportos terápiákat vezetek (januártól heti egyszer jógát tartok)
- nem kapok anyagi támogatást senkitől
- televízióba, rádióba, interjúkra hívnak, újságban jelennek meg cikkeim
- van egy mentorom, aki segíti első regényem megjelenését (ez előreláthatóan márciusban lesz)
- a blogom látogatottsága meghaladta a nyolcezer-ötszázat
- kommunikáció- és médiatudomány szakon diplomáztam
- egyéb végzettségeim, képzések: gyors- és gépíró, iratkezelő, irattáros, TÜK, egészségügyi modul, természetgyógyász modul, kineziológus tanácsadó, AFT konzulens (és még sorolhatnám…, ami nem akkreditált, lásd a honlapomon)
- 48 éves leszek nemsokára, de egész eddigi életemben még soha, senki nem saccolta meg jól a koromat (na, jó, akik megkérdezték, hogy hány évesek a gyerekeim, azok nagyjából kiszámolták), mindig 5-10 évvel fiatalabbnak gondoltak, mint amennyi vagyok
- voltam már férjnél, kétszer is, nem kívánok még egyszer férjhez menni
- van két felnőtt lányom és egy unokám, akit imádok 🙂 (mellesleg, mindenkinek leesett az álla, aki meghallotta, hogy van unokám)
- van egy 48 négyzetméteres, teraszos, kertes, új építésű lakásom (igen, jelzáloggal terhelt, de még benne lakom)
- eladtam az autómat, mikor felemelték a törlesztő részletét, de ajándékba kaptam egy másikat
- rengeteg barátom van, új ismerőseim száma egyre gyarapszik
- egyedül élek.
Inkább élek egyedül, mint képmutatóan, nyomasztó, társas magányban.
Nekem nem büntetés az egyedüllét. Boldogan és elégedetten várom, amíg megérkezik valaki, aki a nekem megfelelő társam. Eszemben sincs csak azért együtt élni valakivel, hogy elmondhassam, kapcsolatban vagyok. De akkor sem esem kétségbe, ha egyedül maradok, mert én így is teljes és egész vagyok.
Pehl Ildikó
pszichoblogger
Kapcsolódó bejegyzés: https://tulaszemelyesen.cafeblog.hu/2014/11/13/egyedul-is-teljes-es-egesz-vagyok/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: