Függő játszma – a kodependencia avagy a társfüggőség
Valahol egyszer azt olvastam, hogy a jó terapeuta, amikor elvesz valamit, akkor ad helyette valamit.
Talán azért nehéz leszokni bizonyos függőségről, mert „űr” marad a helyén. Aki hozzá szokott egy szerhez és le akar szokni róla, annak muszáj keresnie az előző helyett egy másikat. Gyakran előfordul, hogy ha valaki le akar szokni a dohányzásról, elkezd eszegetni. A legtöbb függést azért nehéz abbahagyni, mert nincs helyette egy másik. Így hát leszokunk az egyik függőségről és rászokunk valami másra.
Lehet, hogy leszoktál a dohányzásról és rászoksz a csokira, vagy lemondasz az alkoholról, helyette dohányozni kezdesz, vagy játszani, nagyban, kártyával, játékgépezel, vagy otthon, a számítógépes játékokkal. A lényeg, hogy kell valamilyen pótszer az előző helyett.
Függhetsz a Facebooktól is. Mindegy, hogy milyen függésről van szó, a lényeg ugyanaz.
Egy kóros szenvedély, amelyről nem tudsz csak úgy lemondani.
A kapcsolatfüggés, a társfüggőség – másként kodependencia- ugyanolyan függés, mint a cigi, a drog, a pia vagy a szex.
Mi a függés? Ragaszkodás. A függőség önmagában nem rossz, a kontextus ad jelentést a függésnek. A csecsemő is függ az anyjától, hiszen a túlélése függ tőle.
A szenvedélybetegség (addikció) valamihez való kóros ragaszkodás.
A kodependencia, azaz a társfüggőség
A társfüggőség vagy kodependencia egy másik embernek való kóros alárendelődés, amely lehetetlenné teszi az egyenrangúságot.
A függő személy alacsony önértékelése folytán nem hiszi el, hogy képes önállóságra, nem értékeli magát, hiába rátermett, képes arra, hogy háttérben maradjon, onnan irányítson, kontrolláljon, rendezkedjen (mások életében). Saját magáért azonban nem tesz, blokkolt azon képessége, hogy előrelépjen, mert nem sokra tartja magát.
Nem veszi komolyan magát, elvárásai önmaga felé igen magasak, irreálisak, ezért a lehetetlen küldetés miatt eleve lemond magáról, mások igényeit önmagáé elé helyezi, a szeretetért, elismerésért cserébe lemond róluk.
A kodependencia egy olyan kóros szenvedély, amely hátrányos helyzetbe hozza az érintetteket. Kényszeres viselkedés jellemzi, mely önmagától sosem szűnik meg.
Valamilyen terápia hatására gyógyítható, feltéve, ha tudatosul a szenvedély ártalmas volta.
Mitől lesz valaki társfüggő?
Ahhoz, hogy két ember között kialakuljon a bensőséges, szerelmen, szereteten alapuló, jól működő, tartós kapcsolat, elengedhetetlen a kölcsönös tisztelet, a közös értékrend, hasonló életszemlélet, a harmonikus szexualitás, a pénzügyekkel kapcsolatos azonos gondolkodásmód és a stabil érzelmi intelligencia.
Ha ezek közül valamelyik területen nincs egyetértés, a kapcsolat előbb-utóbb borul.
Ha gyermekkorunkban gyakran hallottuk otthon, hogy „egy asszony köténye sok mindent eltakar”, vagy azt, hogy „rossz a rosszal, de még rosszabb nélküle”, akkor elképzelhető, hogy hajlamosak leszünk eltűrni, hogy a párunk a szavaival ostorozzon minket, esetleg néha-néha kezet is emeljen ránk, vagy megcsaljon, akár többször is.
Ezekben a kapcsolatokban nincs igény az egyenrangúságra, bár hangoztathatja az asszony, szavai, gondolatai hamar hamvába halnak.
Egy ilyen kapcsolatban nincs elégedettség. nincs kölcsönös bizalom, nincs biztonságérzet, ez inkább a kölcsönös előnyökről, egymás kihasználásáról szól.
Aki azzal áltatja magát, hogy nem találna jobbat, olyan csapdában tartja magát, amely lehetetlenné teszi, hogy boldog legyen.
Az ilyen kapcsolatok azért futnak zátonyra, mert a felek nem ismerik sem magukat, sem a másikat, fogalmuk sincs, hogyan szerezhetnék meg a másik elismerését, tiszteletét, megbecsülését, szeretetét. Csak manipulálnak.
Sok mindent képesek vagyunk megtenni azért, hogy egy kapcsolat működjön, azonban mindent nem szabad. Meg kell húznunk azokat a határokat, amelyeket egészséges önértékeléssel rendelkezők sosem lépnek át.
Van, amit meg lehet bocsátani, van, amit elnézünk, de aki mindent elnéz és megbocsát, pusztán azért, hogy a partnert maga mellett tudja, az társfüggő. Ehhez mindig kell egy másik, ez egy kétszemélyes játszma, mely mindkét felet csapdában tartja, megbetegíti.
A társfüggés szorongással jár, legjellemzőbb érzése a gondoskodásra való igény, a másikra tapadás és az egyedülléttől, magánytól való félelem. A fojtogató légkör megmérgezi a kapcsolatot. A társfüggő örökké a lelki kielégületlenségtől szenved. Kívánságait nem ismeri, nem fejezi ki, igényeinek kielégítését manipulációval próbálja kicsikarni a másiktól.
A társfüggő személy másoktól teszi függővé az önértékelését, a véleményét, másoktól függ a hangulata, tetteit mások véleményéhez igazítja, életében előforduló nehézségei miatt másokat okol, nem vállal felelősséget.
Nem tud kialakítani egészséges határokat önmaga és mások között, egyszerre befolyásolható, akaratos és manipulatív. Kapcsolataiban nem jellemző a kölcsönös szabadság, önállóság, egészséges együttműködés. Lételeme a játszmákból fakadó manipuláció.
A társfüggésből kifolyólag lehetetlen az egészséges kötődés, az ebből fakadó viselkedés megakadályozza a szabad kapcsolódást, az egyenrangúságot és a bensőségességet a kapcsolataiban.
A társfüggés oka leginkább a gyermekkorban keresendő.
Minden gyermek függ a szüleitől, leginkább az édesanyjától, hiszen az anyával való kapcsolat megszakadása olykor végzetessé is fordulhat.
Az egészséges kötődés akkor tud kialakulni, ha a gyermek teljes biztonságban érzi magát. Ha ez csecsemőkorban valamilyen oknál fogva mégsem így alakul, a későbbiekben, majd felnőtt korában is folyamatosan azt a társat fogja keresni, aki a biztonságot tudja nyújtani, tehát társfüggővé válik.
A gyermeknek hat hónapos korától fokozatosan le kell válnia édesanyjáról és bizonyos önállóságot kell tanulnia. Ha az elszakadás előtt nem tudta megélni a biztonságos kötődést, az elszakadás nem megfelelő, vagyis a későbbiekben függő kapcsolatok kialakítását eredményezi olyan helyzetekben is, amikor az önállóság kialakítása volna a feladat.
Felnőttként a társfüggő azt várja a másiktól, amit gyermekként a szülőtől nem kapott meg. Akivel függőségi kapcsolatba kerül, arra kivetíti a saját szülőképét, tudattalanul azt a szülőt látja bele, akihez nem tudott helyesen kötődni, s akiről így nem tudott egészségesen leválni.
A társfüggés mintája az anya-gyerek viszony.
Azoknak az anyáknak a gyermekei könnyebben társfüggőkké válnak, akiknek az anyai attitűdje alárendelődő, akiknek az anyja segítőkész, másokat kiszolgáló, viszonzást nem váró, önzetlen magatartású, így a bensőségességre való törekvést ezek a motívumok határozzák meg. Ha az anya akkor derül fel, ha másokat szolgálhat, ha az igényeit háttérbe szorítja, tudattalanul azt érzi, hogy meg kell dolgoznia mások szeretetéért, elismeréséért, mert önmagáért nem szerethető.
Ha ilyen anya mellett nő fel a gyermek, jellemző lesz az alacsony tolerancia képessége, a kivárási képtelenség, az önértékelési probléma. Önmagát alulértékeli, saját vágyait nehezen tudja kifejezni, nem tud megküzdeni, passzív, befogadó, gondoskodást, segítséget váró felnőtt válik belőle. Felnőtt korában sem tud leválni a szülőről, nem tanulja meg az önállóságot.
Olyan párt választ magának, aki majd gondoskodik róla, nem kell felelősséget vállalnia, egyre többet kér majd, azután követelőzik, s frusztrálttá, dühösé válik, ha nem azt kapja, amit szeretne. Ő lesz az alkalmazkodó, rászoruló, kiszolgáltatott nő, aki úgy alakítja az életét, hogy esélye se legyen a felelősségvállalásra. A gyerekei érdekeire való hivatkozással kap segítséget. Egy ilyen kapcsolatban nem lehet egyenrangúság, esélye sincs.
A kodependens személy megpróbálja belső érzéseit uralni azzal, hogy a rajta kívül álló embereket, dolgokat és történéseket kontrollálni próbálja. A kontroll vagy annak hiánya, a tehetetlenség központi kérdés az élet minden területén.
Könnyen függővé válik egy másik személytől. Annyira beleolvad a másik emberbe, hogy szinte azonosul vele, önazonossága összemosódik a másikéval. Élete kizárólag a másik körül forog, minden figyelmét a másik köti le.
Folyamatosan azzal küzd, hogy a benne lévő hatalmas érzelmi űrt valamivel (pénz, étel, szex, munka, alkohol, facebook, játék, drog, cigi) betöltse.
A társfüggőt négy pont köti ahhoz a személyhez, akitől függ:
A társfüggőség tünetei:
Mondatok, amiket egy társfüggő alkalmaz:
„Ha szeretsz, megteszed…”
„Ha így gondolkozol, akkor nem is szeretsz!”
„Tudnom kell, hogy hol vagy, hogy ne aggódjak. Azért aggódom, mert szeretlek.”
Gyakran előfordul, hogy nem mondja ki, csupán érezteti, hogy „Felelősséggel tartozol értem.”.
„Értetek vagyok, értetek teszem.” A családtagok így gondolkodnak: „Hogy lehet elhagyni valakit, aki értem él, aki egész nap értem tevékenykedik? Nem lehetek ennyire önző.”
A kapcsolatfüggők benne ragadnak az ártalmas kapcsolatban és megtanulják a túlélésükhöz szükséges alkalmazkodást.
Pedig nyilvánvaló, hogy mindenki önmagában teljes és egész, s hogy csak két, szabad és boldog, egyedül is életképes, önálló lény tud egymással harmóniában élni.
Pehl Ildikó
pszichoblogger
