Levél egy barátomnak

1.0Túl a személyesenhttps://tulaszemelyesen.cafeblog.huPehl Ildikóhttps://tulaszemelyesen.cafeblog.hu/author/pehl_ildiko/Levél egy barátomnak Kedves Barátom! Kérdezted, hogy mit adott nekem a spiritualitás? Nehéz erről beszélni annak, akivel nem beszélünk egy nyelvet, aki nem tudja, hogy miről is beszélek. Ezt meg kell tapasztalni. Annyit tudok, hogy az egész életem fenekestül felfordult, de nem bántam. Csak azt tudtam, hogy elég volt, így nem mehet tovább. Amikor az életem úgy alakult, hogy nem volt otthonom, nem volt kapcsolatom, nem volt biztos megélhetésem, nem számíthattam senkire, amikor nem volt mibe kapaszkodnom, mert minden eltűnt, amit addig biztonságosnak hittem, akkor egyetlen biztos pont volt. Saját magamra támaszkodhattam, arra, amit megtapasztaltam önmagamról és az igazságról. Senki és semmi más nem maradt, csak a biztos tudás, hogy van valami a láthatón túl, ami megfoghatatlan, de örök, valódi és senki nem veheti el tőlem. Csak arra támaszkodhattam, amit megtapasztaltam az elvonulásokon. Azóta tudom, hogy sem pénz, sem társ, sem semmilyen más pótszer nem adhatja meg, nem tudja pótolni a mindenséggel való egység érzését. Ez az, amiből merítek a nehéz napokon és ez az, amiből te is meríthetsz. Neked kell tudni, hogy mi a fontosabb, az illuzórikus világ, amit életnek nevezel – persze, jó az is - vagy a valódi létezés érzése. Egy ilyen élmény után magától megtörténhet a csoda, rendeződhetnek a kapcsolatok, jöhet az igazi, áramolhat a pénz, bármi, amit szeretnél (innen tud igazán működni a vonzás törvénye, hiszen hasonló hasonlót vonz). De már nem ez lesz a lényeg. Ezek az ajándékok, amiket mellékesen megkaphatsz, ha készen vagy rá. Innentől fogva szabad vagy. Másképp néznek rád az emberek, mert valódi vagy. Az érzékenységnek egy másfajta formáját tapasztalhatod meg. Nevet a szemed akkor is, ha dühös vagy. Nem számít, hogy mit mondanak mások, mert te nem kérdőjelezed meg magad, mert már tudod, hogy ki vagy. Mert nem a személyiséged vagy. Persze az is te vagy. A személyiség a valódi lényedre „rárakódott”, tanult minták folytán, a korai és ifjúi években megtapasztalt, visszajelzésekből összerakott énkép. Szóval nem valódi. Mindazt, amit gondolsz magadról, azt megtanították neked. Az intenzív megvilágosodás elvonulás egy nagyon erős technika. Nem is mindenkinek való. De aki eddig belevágott, még nem bánta meg, sőt. Kell hozzá elszánás és egy nagy adag bátorság. Az elme maga keresi a megvilágosodást (bármit teszel, azért teszed, csak nem tudod), de az elme ellenállása nagyon erős. Az elme szeretne visszatérni a forráshoz, de gőzerővel áll ellen, mert fél. Fél az ismeretlentől, mert bár lehet, hogy rossz és nehéz az, ami van, de már ismerős. Mégis inkább ragaszkodsz hozzá, mint hogy megkockáztasd az ismeretlent. Azt teszed, amire jelen pillanatban képes vagy, amit hited szerint tenned kell. Egyszer talán felmerül majd benned a kérdés, hogy mi végre születtél, miért vagy itt, mi a dolgod az életben? Én nem akartam céltalan, semmilyen életet élni. Te azt mondod, nem szúr a szög eléggé ahhoz, hogy valaki elkezdjen dolgozni. Én azt mondom, nem unod még eléggé a jelenlegi helyzetet, a jelenlegi életedet, hogy tegyél valamit magadért. A lehető legtöbb, amit tehetsz önmagadért és a szeretteidért, hogy te jó állapotban vagy, hogy felébredsz. A közösen felépített csoportenergia segít, hogy az igazi változás megtörténhessen az életedben. A megvilágosodás nem lehetetlen, bárki számára megtapasztalható, átélhető. Ha elhiszed, hogy veszíthetsz, veszíteni fogsz. Ha már tudod, hogy minden a tied, mit veszíthetnél? Édes megadást és igaz utat kívánok! Pehl Ildikó pszichobloggerrichhttps://tulaszemelyesen.cafeblog.hu/files/2013/12/apr_r_m_k_1387196284-150x150.jpg150150