1.0Túl a személyesenhttps://tulaszemelyesen.cafeblog.huPehl Ildikóhttps://tulaszemelyesen.cafeblog.hu/author/pehl_ildiko/<div> <p class="blh_post_img"><a href="https://tulaszemelyesen.cafeblog.hu/files/2013/12/a_szeretet_1360741_9534_1386574150.jpg" target="_parent"><img src="https://tulaszemelyesen.cafeblog.hu/files/2013/12/a_szeretet_1360741_9534_1386574150.jpg" alt="a_szeretet_1360741_9534_1386574150.jpg_500x500" width="500" height="500" /></a></p> <!-- [if gte mso 9]>--> <em>Az egyik megvilágosodás intenzív elvonulásra úgy érkeztem, hogy tele voltam haraggal. Fel nem dolgozott haraggal és nem értettem, honnan jön, kire vagy mire haragszom. Megnéztem a dühömet és rájöttem, azért vagyok dühös, mert a többiek nem veszik észre a hibákat. Nem értettem, hogy lehet, hogy én látom, a másik pedig nem? </em> <p class="MsoNormal"><em>Aztán rájöttem, hogy lehet, hogy látják, csak nem teszik szóvá, nem érdekli a többieket. Azért, mert nem tulajdonítanak ennek jelentőséget. Miért? Két eset lehetséges. Az egyik, hogy azért, mert számukra nem fontos sem az ember, sem a tévedései, ezért nem érinti őket. A másik, hogy azért, mert szeretik azt, aki éppen hibázik. </em></p> <p class="MsoNormal"><em>És akkor jött a felismerés: Aki hibázik, azért teszi, mert azt teszi, amire képes akkor, abban a helyzetben. Mert mindenki azt teszi, ami tőle telik. S ha ezt elfogadom, és nem várok olyasmit, amire nem képes, akkor az egész embert fogadom el, a hibáival, a tévedéseivel, az ügyetlenségével, a dühével, a tökéletlenségével együtt. </em></p> <p class="MsoNormal"><em>Ez (is) A SZERETET.</em></p> <p class="MsoNormal">Pehl Ildikó</p> <p class="MsoNormal">pszichoblogger</p> <p class="MsoNormal"><a href="http://tulaszemelyesen.hu/" target="_blank"><strong>http://tulaszemelyesen.hu/</strong><em> </em></a></p> </div>richhttps://tulaszemelyesen.cafeblog.hu/files/2013/12/a_szeretet_1360741_9534_1386574150-150x150.jpg150150