1.0Túl a személyesenhttps://tulaszemelyesen.cafeblog.huPehl Ildikóhttps://tulaszemelyesen.cafeblog.hu/author/pehl_ildiko/<p>Hogy is van ez?</p> <p><a href="https://tulaszemelyesen.cafeblog.hu/files/2014/11/1312630360-993U_4-íyoda.jpg"><img class="aligncenter wp-image-6097407" src="https://tulaszemelyesen.cafeblog.hu/files/2014/11/1312630360-993U_4-íyoda.jpg" alt="1312630360-993U_4-íyoda" width="700" height="637" /></a><br /> Amikor valaki megbántott, haragszunk, dühösek vagyunk, vissza akarunk adni, ki akarjuk adni a mérgünket, vagy valami ilyesmi.</p> <p>Vagy úgy teszünk, mintha semmi nem történt volna, elrejtjük, elfojtjuk, magunkban füstölgünk, elzárjuk, letagadjuk az érzést, olykor még magunk előtt is.</p> <p>Egy pillanatnyi dühöt hamar elengedünk, de egy komoly sérelem feldolgozása már nehezebb feladat.</p> <p>Ez utóbbi nem attól gyógyul meg, ha nagylelkűen azt mondod,”Megbocsátok”.</p> <p>Ha kimondod, attól még az elengedés nem történt meg, csak a felszínen tűnsz békésnek, a mélyben tomboló indulatok valamilyen betegség formájában majd felhívják magukra a figyelmedet.</p> <p>Na, de mi a helyzet akkor a düh megélésével?</p> <p>Ha egy buzgó hívőről van szó, (most mindegy, hogy egy vallás vagy egy tanítás követője), akkor előfordul, hogy letiltja a fájdalmat, amit egy nehéz élethelyzet hozhat. Mintha valaki vagy valami nem engedné, hogy érezze a dühét. Lehet ez a fensőbbséges „Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” mondat, vagy egy másik tanítás üzenete a megbocsátásról, esetleg a pozitív gondolkodásról szóló, tévesen értelmezett gondolat folytán egy tagadás a harag, düh, félelem, sértettség, megbántottság, vagy belső vívódás érzésére vonatkozóan. Esetleg a „Nem vagyunk egy szinten” gőgje.</p> <p>Nem tudom, te melyik módszert alkalmazod és milyen eredménnyel, azt azonban igen, hogy a fent felsoroltak csak a  felszínt súrolják.</p> <p>De mi van a mélyben?</p> <p>Nos, ha nem veszed észre, mit érzel, tagadod, nem éled meg, nem tudatosítod, sosem fog tudni megtörténni a megváltó megbocsátás, esetleg fejben, gondolatban. De a megkönnyebbülés érzését nem fogod megtapasztalni.</p> <p>Amikor valamely érzést elfojtasz, és helyette magadra próbálsz erőltetni valamit, akkor megerőszakolod magad és nem csak, hogy az enyhülés nem érkezik meg, hanem tovább tombol benned feldolgozatlanul az érzés.</p> <p>Ugyanis kimarad néhány nagyon fontos lépés: a reálisnak érzett harag mellett a fájdalom megélése, a megértés, az elengedés és az azt követő valódi megbocsátás.</p> <p>Ezek nélkül ugyanis, amíg gondolkozol a megbocsátáson, vagy elképzeled azt, addig valódi változás nem történik, csak beteg leszel.</p> <p>Minden érzéshez jogunk van. Ahhoz nincs jogunk, hogy a másikra zúdítsuk.</p> <p>Lehetünk dühösek, félhetünk, lehetünk bánatosak, szomorúak, még Jézus is megélte ezeket az érzéseket. Gondoljunk csak a Bibliában leírt történetekre. Amikor kizavarta a kufárokat a templomból, vagy amikor a Getszemáni-kertben úrrá lett rajta a kétségbeesés és a félelem, a sorsát beteljesítő nap előtti éjjelen.</p> <p>Jézus a megbocsátásról prédikált, arról, hogy „ne menjen le a nap a haragoddal”.</p> <p>Nem azt mondta, hogy ne érezd, fojtsd el, hanem hogy bocsáss meg.</p> <p>Mert nem mindegy, hogy mit cipelsz magaddal.</p> <p>Szükség van arra, hogy minden érzést megélj, s ha megélted, akkor jó eséllyel el tudod engedni. Akkor eszedbe sem jut a haragot dédelgetni.</p> <p>Addig, amíg nem engeded meg, hogy érezd, nem tudod elengedni a sértettséget, a megbántottságot és nem tudsz megbocsátani sem.</p> <p>Ezeknek az érzéseknek az átélése - ha megengeded, hogy érezd a nehéz, fájdalmas érzéseket -, lehet, hogy elhoznak számodra valamilyen fontos felismerést, tudatosítanak benned valamit, amit addig nem vettél észre és kapui lehetnek a változásnak. És ilyenkor az elengedés és megbocsátás felszabadító hatású lehet.</p> <p>Ez nem azt jelenti, hogy lépten-nyomon bosszankodni kell, és szabadjára engedheted a benned tomboló indulatokat. Nem. Ezzel csak még több kárt okoznál magadnak és a környezetednek.</p> <p>És semmi esetre sem jelentheti azt, hogy ha megbocsátottál magadnak és a másiknak, minden úgy megy tovább, mint eddig. Ha elengedted a sérelmet, s utána ugyanúgy eltűröd, hogy fájdalmat okozzon a másik, akkor indul az egész elölről.</p> <p>A valódi változás esetén vagy felismered, hogy van más választásod és búcsút veszel a nyomasztó helyzettől, vagy a másik viselkedése változik meg azáltal, hogy benned a helyére került az ezzel kapcsolatos érzés.</p> <p>Ez nem mindig könnyű és nem biztos, hogy egyik napról a másikra megtörténik.</p> <p>Egy-egy régi, mélyen a tudat pereme alá szorult sérelem akár többször is előbukkanhat, egészen addig, amíg teljesen fel nem tárod, a mélybe nyúló gyökerekig, amíg meg nem gyógyítod, és ez sokszor hosszú és fájdalmas folyamat. Lehet, hogy a sérelem húsba vágóan identitásod része lett, az éned alkotóeleme, amely hitrendszerré, meggyőződéssé nőtte ki magát.</p> <p>Hiszen minden, a jelenben történő eseményt a múltban átélt tapasztalatok idéznek meg.</p> <p>Hogyha sikerül a feltáró munka, egyszer csak azt veszed észre, hogy végleg eltűnt a kínzó, kellemetlen, fájdalmas érzés.</p> <p>Ilyenkor megérkezik a béke.</p> <p> Pehl Ildikó</p> <p>pszichoblogger</p> <p><a title="http://tulaszemelyesen.hu/" href="http://tulaszemelyesen.hu/" target="_blank"><strong>http://tulaszemelyesen.hu/</strong></a></p> <p> </p>richhttps://tulaszemelyesen.cafeblog.hu/files/2014/11/1312630360-993U_4-íyoda-150x150.jpg150150