Nőnapra

Egy étteremben ültünk. Már kihozták a megrendelt ételt. Nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem:

–         Miattad hagyta el a gyerekeit?

–         Nem. A válása után a volt férjének ítélte a bíróság.

–         Hogyhogy? – kérdeztem. Az ilyesmit nehéz megérteni. Én nem tudnék olyat elképzelni, hogy tőlem valaki elvegye a gyerekeimet.

–         Vállalkozó, sok pénze van – válaszolta -, lefizette a gyámhatóságot meg a bíróságot.

–         Azért ez nem olyan egyszerű. Tudod, az én beleegyezésem nélkül ezt senki nem teheti meg velem.

–         A férje verte, megerőszakolta, úgy született a második lányuk. Elment az anyjához a gyerekekkel, de a férje utánament és visszavitte a gyerekeket. Nem volt se munkája, se lakása. Az anyjánál olyan körülmények voltak, hogy oda nem engedte a gyámhatóság a gyerekeket.

–         Az szép. És a második férje?

–         Jóval idősebb volt nála. Akkor ment hozzá feleségül, amikor agyvérzést kapott és lebénult. Egy darabig ápolta, aztán elvált tőle. Amikor mi találkoztunk, akkor már válófélben voltak és éppen szeretőt keresett. Tudod, akkor én éppen mással éltem kapcsolatban, ő meg bevállalta, hogy a szeretőm lesz. Béreltem neki egy lakást ott a közelben. Amikor egyszer nála voltam, pont akkor hozta a gyerekeket a férje és ott előttem pofozta meg. Természetesen megvédtem, letepertem a fickót, aki kihívta rám a rendőrséget.

–         És? – kérdeztem.

–         Azt mondtuk, hogy elesett, ketten voltunk egy ellen, így hát nem lett belőle semmi. De nagyon hálás volt nekem, hogy megvédtem.

–         A hála nem szerelem – mondtam mosolyogva.

–         Mikor megkérdeztem, miért szeret engem, azt mondta, hogy nem azért szeret, amilyen vagyok, hanem annak ellenére – vigyorgott. – És tudod, mi volt a legfurcsább? Amikor szerelmet vallott nekem, te jutottál az eszembe – nézett rám jelentőségteljesen.

–         Ez nagyon hízelgő – volt ebben a mondatban némi cinizmus. – Te mondtad neki, hogy úgy öltözzön, mint egy prosti? – váltottam témát.

–         Igen – nevette el magát, – nekem tetszik, szerintem szexi.

–         Szerintem meg közönséges. De hát, te tudod.

–         Mit jelent az, hogy közönséges? – nézett rám kérdően. – Tetszik, hogy amikor megyünk valahova, a férfiak megnézik az utcán, büszke vagyok rá, hogy mindenki engem irigyel a nőm miatt. Csak hát, sok az a 15 év korkülönbség, más világ vagyunk, sok a vita és rövid pórázon tart. Mindent tudni akar, sehova nem mehetek nélküle, állandóan velem akar lenni. Mindenhova jönni akar velem, még a konditerembe is együtt járunk. Nem is az a baj, hogy jön velem, hanem az, hogy költekezik, mindenfélét vásárol, én meg nem győzök fizetni. Kicsit sokba kerül – nem tudtam, most dicsekszik vagy panaszkodik. – Én nem tudok szabadság nélkül élni. Érzi, hogy szabadulnék, mindent ellenőriz, a telefonomat, a levelezésemet, mindenről tudni akar. Azt mondta, hogy adjam meg a jelszavamat, mert ez a bizalom jele.

–         Szerintem a bizalmatlanságé. Aki ellenőriz, kontrollál, az nem biztos magában, a helyzetében és nem bízik a másikban. Biztos attól fél, hogy elhagyod. Nem bízik benned, mert magában is bizonytalan.

–         Igen, nagyon féltékeny. Leginkább rád. Minden más nőre is, de téged komoly ellenfélnek tart. Mindig ideges lesz, mikor meglát. Főleg, mióta Ildikónak szólítottam – nevette el magát -, akkor is két napig nem szólt hozzám.

–         Csak nem rám gondolsz, amikor vele vagy? – kérdeztem.

–         Sokszor eszembe jutsz. – bólintott. – De félek tőled. – mosolygott.

–         Te nem tőlem félsz, hanem attól, amit akkor érzel, amikor velem vagy.

–         Attól félek, ha veled lennék, olyan jó lenne, hogy nem kéne más nő. Amikor veled vagyok, megnyugszom, jó a közeledben lenni.

–         Tudod, a félelemközpontú emberek, amikor szeretnek, amikor a szeretet állapotában vannak, akkor ellazulnak, ellustulnak. Akkor akarnak teljesíteni, amikor stresszben vannak.

–         Hát igen, neki nem tudok megfelelni, állandóan elégedetlen, bármit teszek, semmi sem elég jó neki. Nem működik a kapcsolatunk, nincs békesség – folytatta. – Azzal vádol, hogy miattam lett beteg, én fertőztem meg, azért kellett megműteni.

–         A „miattad van” mondat a bűntudatkeltés eszköze. Azért próbál benned bűntudatot kelteni, téged hibáztatni, hogy a saját bűntudatát ne kelljen érezni. Tudod, addig, amíg önmagával nincs rendben, amíg önmagával elégedetlen, amíg önmagát nem szereti, nem fogadja el, addig hiába is próbálsz megfelelni, semmi sem leszel elég jó neki, soha nem fogsz tudni megfelelni az elvárásainak. Haragszik rád, bántani akar és büntetni, amiért megcsaltad. Meg persze magára, hogy újra és újra elnézi neked.

–         Nekem megbocsátott – vigyorgott -, csak a többi nőnek nem.

–         A megbocsátás azt jelenti, hogy nem hánytorgatom fel a múltat.

–         Lehet. De nálunk nem így van. Nem tudja elfelejteni, hogy amikor külön éltünk, találkoztam veled. A múltkor mutatott egy Facebook bejegyzést, valahogy úgy szólt, hogy egy párkapcsolat kétszemélyes, de néhány ribanc nem tud számolni és akkor felsorolt három nevet, köztük a tiédet.

–         És mit mondtál neki? – kérdeztem.

–         Hogy ő úgy lett a szeretőm, hogy tudta, párkapcsolatban éltem és volt még egy másik szeretőm is. – vigyorgott.

–         Mit szólt?

–         Két napig nem szólt hozzám. – nevette el magát.

–         De hát ő is megcsalt, nem?

–         Igen, és amíg külön voltunk, az alatt a hat hét alatt három pasija volt, akiről tudok.

–         Biztosan nagyon szerelmes lehet beléd. – mondtam némi éllel.  – Azért hagyott ott a diszkóban és ment el egy másik pasival. Tudod, ha valóban szeretne, nem tudta volna ezt megtenni.

–         Azt mondta, azért volt, mert sokat ivott, hogy alkoholista és, ha iszik, akkor nem tudja, mit csinál, azért ment el azzal a sráccal. Azóta nem ivott egy kortyot sem, nem voltunk szórakozni sehol.

–         Gyönyörű szép kapcsolat, igazi szerelmi történet – a cinizmusom nem bírt magával.

–         Úgy érzem, megfojt. – panaszolta – Régebben a barátom volt, mindent megbeszéltem vele, de ez elmúlt. Már terhesnek érzem, hogy állandóan együtt vagyunk. Nekem szabadság kell.

–         A választásaid rólad szólnak.

–         Te lennél a hozzám való. – mondta sóhajtva.

–         Te tudod, mi éri meg neked, – néztem rá, majd azt mondtam neki – Örülök, hogy nem én vagyok a  helyében.

A következő Nőnapon ezt az sms-t kaptam tőle: Nőnap alkalmából kívánok Neked, A NŐNEK nagyon sok boldogságot!