Vége van, elmúlt, elült a vihar.
Talán sosem volt igaz, elmúlt a zaj.
Nincs félelem, nincs kétség, az üresség zenél.
Itt van a kegyelem, keresztülfúj a szél.
Kerestem valamit, ami sohasem élt,
Nincs itt, sohase volt, aki azt mondja: én.
Kerestem a szívemet, mindennek gyökerét,
Csak egy szív van, s az szabad mindörökké.
A boldogságóceán tengernyi mély,
Az univerzum ragyog, feneketlen tér.
Ami feltárul előttem, egyszerű, szép:
Szabad vagyok végre, szabad mindörökké.
Pehl Ildikó
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: